Jelenleg 3 bejegyzés található megemlékezés cimkével

Főhajtás a hősök előtt

    • hosoknapja01
    • hosoknapja02
    • hosoknapja03
    • hosoknapja04
  • Előző
  • Következő
A magyar hősök emlékünnepe alkalmából katonai tiszteletadással egybekötött ünnepi szentmisét és ökumenikus istentiszteletet tartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Kápolnájában május 28-án, szombaton


A szentmisét Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mutatta be. „Május utolsó hétvégéjén hazánk hőseiről emlékeznek meg egyre több helyen országszerte. Így teszünk mi is, amikor fejet hajtva nemzetünk hősei előtt, hálát adunk áldozatukért a történelem Istenének; itt, annak az épületnek a szentélyében, melyet eleink a hazai katonai oktatás és nevelés egyik nagyszerű fellegvárának építettek meg, s amely ma ismét a haza, a nemzet és a Magyar Honvédség nemes ügyét szolgálja” – mondta Berta Tibor.

Hozzátette, 2001-ben az Országgyűlés ezekkel a szavakkal rögzítette törvényben a magyar hősök emléknapját: „A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta, a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam. Az Országgyűlés, a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére, minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánítja.”

„A magyar hősök emléknapja egyrészt a főhajtás kegyeletes és magasztos érzése és cselekedete azok előtt, akik életüket áldozták hazánkért, Magyarországért. Ugyanakkor nekünk, a mai korban élők számára elgondolkodásra, elmélkedésre, magunkba nézésre felszólító ünnep és emléknap” – fogalmazott a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.

A hősökért való hálaadó imádságában Mészáros László alezredes, a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat kiemelt vezető tábori lelkésze hangsúlyozta: az elmúlt ezer esztendő magyar hősei mindig „Istenből merítettek erőt, bátorságot és olyan reményt, amely mindezidáig a megmaradást jelentette.” „A teremtett világ időről időre megméretett és megméretik ma is. Segíts, Urunk, hogy nekünk is meglegyen az a tőled jövő tartalom, az a beléd vetett bizodalom, ami egyedül képes megtartani és szerinted való jövőt biztosítani az utánunk jövő nemzedékeknek!” – mondta Mészáros László.

Az ünnepi szentmisén és ökumenikus istentiszteleten – mások mellett – részt vett dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Kelemen József nyugállományú altábornagy, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége tiszteletbeli elnöke, illetve vitéz nemes békei Koós Ottó, a legidősebb élő ludovikás. A 100 éves nyugállományú alezredes a szentmisét követően megkoszorúzta az 1938-as ludovikás évfolyam – amelynek ő maga is tagja volt – második világháborúban elesett hősi halottainak márványtábláját.


Szöveg és fotó: www.honvedelem.hu
 

Cimkék: megemlékezés, mise, 2016

Emléktábla Lőrincz Lajos tiszteletére

    • dsc 1896 2
    • dsc 1919 2
    • dsc 1871 2
    • dsc 1881 2
    • dsc 1885 2
    • dsc 1887 2
    • dsc 1922 2
    • dsc 1953 2
  • Előző
  • Következő

Adózván emberi nagysága, munkássága és az általa képviselt tudományterületek fontossága előtt, a Ludovika Főépület egyik előadóterme mától Lőrincz Lajos nevét viseli. Az emléktábla ünnepélyes felavatására a néhai akadémikus családtagjainak, kollégáinak, pályatársainak és tanítványainak jelenlétében került sor.

Prof. Dr. Patyi András köszöntőjében elmondta, hogy a döntés hátterében sok szempont húzódott. Az egyik ezek közül Lőrincz Lajos tudósi, tanári és tudományteremtői nagyságáról való megemlékezés, a másik pedig személyén keresztül az általa művelt tudományok, így a közigazgatás-tudomány és a közjogtudomány megbecsülésének kifejezése. „Az ő emléke, az általa művelt tudományok jelentősége, egyetemünk történetében központi helyet foglalnak el” – fogalmazott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora. Hozzátette, a Ludovika Főépülete nemcsak a rektoré, az ott működő hivataloké, hanem az Államtudományi és Közigazgatási Karé is, valamint minden egyetemi oktatóé és hallgatóé. "Azzal tehát, hogy ma ezt a kis ünnepséget megrendezzük, Lőrincz Lajos személyén keresztül kifejezzük megbecsülésünket a közigazgatás-tudomány, az államtudomány és a közjogtudomány felé is"- zárta gondolatait Patyi András.

Prof. Dr. Máthé Gábor, az Államtudományi és Közigazgatási Kar Állam- és Közigazgatás-történeti Tanszékének professzor emeritusa, Lőrincz Lajos saját szavaival méltatta egykori kollégáját. „Ha végignézünk a jelenlegi alkotmányjogi, közjogi kutatások világában, alig találunk olyan elismert szakembert, aki ne lett volna tanítványa, vagy tanítványának tanítványa. Igazi iskolateremtő tudós volt, s ha valami a tudományos közreműködésén kívül megőrzi hírnevét, az bizonyosan tanítványainak hálás emlékezete – ezt példázza a teremkeresztelő is.”

A táblaavató ünnepség egyben megnyitója is volt annak a programsorozatnak, amely a „Közjogi és közigazgatási reformok Magyarországon – In Memoriam Lőricz Lajos” nevet viselő emlékkonferenciában csúcsosodik ki.


Ludovikás embermentők

    • mecsesek

Ma van a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. 1945-ben ezen a napon szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci haláltábor.  Az auschwitzi múzeum adatai szerint mintegy 1,3 millióra tehető a koncentrációs táborkomplexumba deportáltak száma, ebből mintegy 430 ezer ember Magyarországról érkezett, annak ellenére, hogy sokan igyekeztek segíteni zsidó embertársaikon. Így tett az egykori ludovikás, Ozoray Imre is, aki  a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől  posztumusz megkapta a Világ Igaza-kitüntetést is.

Az ENSZ 2005-ben nyilvánította január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává. Az  egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozta, hogy a tagállamok kötelessége megemlékezni a közel hatmillió, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatról, és oktatási programokat indítani annak elősegítésére, hogy az ehhez hasonló népirtás többé ne ismétlődhessék meg. Emellett elutasította a holokauszttagadást, és általánosságban is elítélte a vallási vagy etnikai diszkriminációt és erőszakot.

A Budapesten a Holokauszt Emlékközpont évente megemlékezést tart ezen a napon, emellett a vészkorszak embermentő tevékenységéről adatbázist vezet. A listán több egykori ludovikás  is szerepel, mint pl. Bános László egykori diák, aki többek között a fasori zsidó árvaház gyerekeinek mentésében vett részt. Ozoray Imre ezredes is megtalálható az embermentők között.  Az ezredes a Ludovika Királyi Akadémia matematika professzora volt, aki 1940-ben visszavonult az aktív szolgálattól, hogy a tudományos pályájára koncentrálhasson. A német megszállást követően fia, ifj. Ozoray Imre segített a zsidóknak megszökni a csillagos házakból, akiket a szülői házban bújtatott el. Barátnőjét, Müller Leát pedig a gettóból szöktette meg, akit szintén az ezredes házában lelt menedéket. A nyilas hatalomátvételkor  Ozoray ezredest aktív szolgálatra hívták be, holott akkor már 56 éves volt. Egy Vecsés mellett lövészárkot ásó női munkaszolgálatos szakasz parancsnokának nevezték ki. Az asszonyokra azonban deportálás várt, amihez Ozoray már akart asszisztálni: elengedte a nőket, szökésre bátorította őket, anélkül, hogy jelentette volna az eltűnésüket.  Egy részüket saját  rákosfalvai otthonában bújtatta el. 

A vészkorszak során az Ozoray -család több mint 20 zsidót, főleg nőket bújtatott, nem egy közülük volt egykori iskolatárs, barát, többen azonban a munkaszolgálatosok közül kerültek ki. Rejtekhelyként  a családi ház melléképületének a pincéje szolgált. A bújtatott zsidókról Ozoray Imre lánya, Mária gondoskodott, annak ellenére, hogy a háború sújtotta Magyarországon jegyre lehetett csak élelmet szerezni. Ozoray Imre ezredes 1986-ban, lánya 2002-ben kapta meg a Világ Igaza-kitüntetést a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől. A kitüntetésben olyan, nem zsidó származású emberek részesülhetnek, akik a vészkorszak idején - sokszor életük kockáztatásával - minden ellenszolgáltatás nélkül mentették az üldözötteket.