Jelenleg 3 bejegyzés található kitüntetések cimkével

Főszerepben a Ludovika Campus Főépület

    • Ludovika főépület

Ha nem is filmbe illő fordulat, hogy 2015-ben a Ludovika Campus beruházás főépületi rekonstrukciós projektje elnyerte az Építőipari Nívódíjat, azért mindenképpen fontos.  A kitüntetés kapcsán jutottunk el a mozgóképek világába: végigtekintve az épület múltján, vajon kiket ihletett meg a komplexum?


Mi a közös Gérard Depardieu-ben és Anthony Hopkinsban?  És Gálvölgyi Jánosban? Ismert színészek... és mindannyian megfordultak az egykori Ludovika Akadémia területén. Habár Gálvölgyi csupán az Orczy-park taváig jutott, másik két, ikonikus külföldi kollégája azokon a lépcsőkön és termekben forgatott, amelyeket ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói koptatnak.


Kedves tömbtársak!


Pontosan húsz évvel ezelőtt született meg Tímár Péter örök klasszikus hangulatidéző, retró korrajza, a Csinibaba. A történet az 1960-as években játszódik, amikor a KISZ meghirdeti a Ki-mit-tudot. A hazai verseny győztesei kijuthatnak a finnországi Világifjúsági Találkozón megrendezendő döntőre.

Nem is kell sokat várnunk, már a film elején megpillanthatjuk az Orczy-park tavát és a tószínpadot, ami a későbbiekben is meghatározó helyszíne lesz az alkotásnak. Felcsendül a címadó dal, Manci felkapja a szemüvegét, Félix a fülébe fújja a füstöt, elkezdődik a tánc. A Gálvölgyi János által alakított Simon bá' viszont még azelőtt leállítja a tömbtársakat, mielőtt teljesen elragadná őket a nyugati életérzés. Színes fényfüzérek, fehér pergola, büfé és kerti bútorok. A jelenetben szinte rá sem ismerünk a parknál lévő nyolcszögletű kisházra és a gyomos betonplaccra. Sőt még csónakáznak is a tavon!


Ördögűzés a Ludovikán


2010 májusától augusztusáig forgatta hazánkban - az egyébként anyai ágon magyar származású - Mikael Hafström svéd rendező A rítus című ördögűzős thrillerét. A helyszínek közé a Fóti Filmstúdió, a Budai Vár és az Alcsúti Arborétum mellett egyetemünk főépülete is bekerült. A film "természetesen" valódi történeten alapul, a főhős fiatal pap a Vatikánba utazik, hogy elmélyedjen az ördögűzés mesterségében. Bár korábban nem hitt ebben, az Anthony Hopkins által alakított Lucas atyával való találkozása után másképp kezd viszonyulni a dologhoz. Az öreg excorcista és fiatal tanítványa olyan esettel találja szembe magát, ami meghaladni tűnik képességeiket.

Az élesebb szeműeknek itt a hatvanadik percig kell várniuk, hogy felfedezzék a vatikáni kórház és a Ludovika Főépület főlépcsőjének és díszteremének hasonlóságát. A jelenetben a fiatal Michael Kovak atya és Lucas atya felfelé igyekszik a kórház lépcsőin, hogy ismét szembeszálljanak a sátánnal. A lépcsőház szinte mostani állapotában látható a moziban, helyenként megspékelve egy-egy Jézus-szoborral, gyertyával. A díszteremben a filmbéli kórház betegszobáit helyezték el, amik egy folyosóról nyíltak. Emiatt kicsit jobban kell koncentrálnunk, hogy kirajzolódjanak a díszterem jellegzetes oszlopstukkói, és a fal alsó részének faborításai. Természetesen a feszület sem hiányozhatott a falról!


Hazánkban óvta Asterix és Obelix Britanniát


A Laurent Tirard által filmre vitt történet alapját a klasszikus Asterix és Obelix képregénysorozat két kötete adta: az Asterix Britanniában, valamint az Asterix és a normannok. Caesar a gall területek elfoglalása után meghódította Britanniát. Csupán egyetlen települést nem sikerült bevennie a kontinensen megcsappant anyagi forrásai miatt, ahol a brit uralkodó is elrejtőzött. Caesar diadala így nem teljes, ezért a vikingeket hívja segítségül. Végül a két gallra, Asterixre és Obelixre hárul a feladat, hogy segítsenek a kutyaszorítóba került briteken.

A produkciót 2011-ben Írországban, valamint hazánkban Fóton, Komáromban és Budapesten, a Ludovika Akadémia kápolnájában vették filmre. Ez utóbbi helyszín egészen a Ludovika Főépület 2013/14-es felújításáig megőrizte filmbéli átalakításait. Kék, vörös és arany falszínek, korabeli római installációk és bútordarabok, színes márványpadló. Császári pompa és csillogás Caesar főhadiszállásán!


Építőipari Nívódíjas a Ludovika Főépület

    • Ludovika főépület

Építőipari Nívódíjat kapott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépülete. A West Hungária Bau Kft. és Épkar Zrt. konzorciumában, 2014-ben megvalósuló beruházás a szakma egyik legkiemelkedőbb elismerésében részesült. A díjat az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége év végi rendezvényén adják majd át, az elismerésről tanúskodó bronzkeretes réztáblát pedig jövő tavasszal helyezik el az épületen.

Idén is több kategóriában hirdették meg azt a pályázatot, amelynek nyertesei építőipari nívódíjban részesülhetnek. Versengés folyt a többi között a középületek, az ipari és energetikai építmények, a környezetvédelmi és vízügyi létesítmények között, de pályázni lehetett a műemlék-helyreállítás és rehabilitáció kategóriában is. A Magyar Építőipari Nívódíj Alapítvány Bíráló Bizottsága személyesen is megtekintette a díjra jelölt épületeket, így került sor a közelmúltban a Ludovika főépület bejárására is. A szakemberek áttekintve az épület terveit és a kivitelezés eredményét, elégedetten távoztak, hiszen a projekt a szerződéses időn és értéken belül valósult meg, a megrendelő és a kivitelező együttműködését pedig a kiemelten jó kapcsolattartás jellemezte. A mindössze egy évig tartó kivitelezési időszakon belül voltak olyan napok, amikor egy időben több mint 400-an dolgoztak az építkezésen. Az egykori Ludovika Akadémia 4.7 milliárd forintból megújult épületét 2014. március 31-én, Orbán Viktor miniszterelnök adta át a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek. A létesítmény azóta fokozatosan népesül be, az idei évtől már a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar hallgatóinak és oktatónak is helyet ad az épület.


Szöveg: Szöőr Ádám

Cimkék: kitüntetések, 2015

Régi idők tanúi

    • szentkiralyi frigyes
Mintegy 200 egykori honvédtiszt vehetett át díszoklevelet és díszemléklapot a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Campus kápolnájában rendezett jubileumi ünnepségeken szeptemberben. A magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémián 75 éve, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián és az Egyesített Tiszti Iskolán 50 éve, valamint a Kilián György Repülő Tiszti Iskolán, a Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskolán és a fegyvernemi tiszti iskolákon 50, 60 és 65 éve végzettek vehették kézbe díszokleveleiket a Ludovika kápolnájában. Többen még a második világháborúban is harcoltak és ezzel teljesítették az esküjükben is vállalt kötelezettségüket a haza szolgálata iránt. 
 
Ez különösen igaz a 75 éve végzettekre, akik nevében Szentkirályi Frigyes nyugállományú ezredes mondott köszönőt. Őt 191 bajtárásával együtt avatták tisztté a Ludovika Akadémián 1940. július 4-én. Évfolyamuk átélte szinte a teljes huszadik századot, amely „a magyarság számára sok kínt és fájdalmat okozott.” 
 
Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
 
"75 évvel ezelőtt, napra pontosan 1940. július 4-én, a három katonai akadémiáról 192 bajtársunkat avatták tisztté. Erre a napra és az ezt követő 75 évre emlékezünk. Szeretettel üdvözöljük azokat a tiszttársainkat is, akik 50. évfordulójuk alkalmából vehették át díszoklevelüket. Öröm veletek ünnepelni! Ez számomra kétszeresen is igaz, mert egész életem kötődött a katonasághoz, így volt idő, amikor együtt szolgálhattunk a hadseregben, ezen belül a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Visszatérve a mi évfolyamunkra: 75 év hosszú idő az ember életében. Ha ehhez még hozzávesszük az addig eltöltött éveket, akkor elmondhatjuk, hogy évfolyamunk átélte a 20. század csaknem egészét. Azt a századot, amely a magyarságnak oly sok kínt, keservet, tragédiát okozott. Két elvesztett világháború, és az ezt lezáró békediktátumok. Magyarok ezreinek kellett elhagyni otthonukat, három és fél millió magyar került idegen fennhatóság alá, viselve ennek minden gondját, baját, hátrányát. A 20. században nemcsak az ellenségeink, hanem szövetségeseink is fegyverrel szálltak meg bennünket és a velünk ugyanazon szövetségi rendszerben lévő nagyhatalom fegyveres harcot folytatott hazánkban. Alapvető változást hozott nemzetünk életében az 1989-90-es rendszerváltozás, amikor addigi gondjaink-bajaink jó részét magunk mögött hagytuk, igaz újak is keletkeztek, melyek megoldása a jövő feladata kell, hogy legyen.
 
Nemzetünk sorsát a 20. században alapvetően a trianoni békediktátum határozta meg. Ebben a döntéshozók gyűlöletbe mártott tollal szentesítették azt az igazságtalanságot, amellyel megcsonkították hazánkat. Trianonban elvesztettük az ország területének kétharmadát, lakosainak mintegy felét. Trianon a magyarság tragédiája, létrehozóinak meg szégyene és gyalázata. Az 1000 éves történelmünknek az egyik, de lehet, hogy a legtragikusabb időszaka volt a 20. század. Ám minden kudarc ellenére sikereket is értünk el a tudomány, a technika, a művészetek, a sport és más területeken és ez önbizalmat adott úgy, hogy az emberek életébe olykor még örömteli pillanatok is beköszöntöttek. Ilyen volt számunkra 1940. július 4., tisztavatásunk napja, amikor mindenki megfogalmazhatta katonai pályájának sikerekben remélt jövőjét. Öröm volt számunkra, de az egész magyarság számára is, hogy a területgyarapítások idejét éltük, azaz a Trianonban elrabolt területek egy részének visszaadásáról volt szó. Avatásunkkor túl voltunk már a Felvidék egy részének 1938-as visszaadásán, a Kárpátalja teljes egészének visszaszerzésén. Avatásunk évében Erdély, majd egy év múlva a Délvidék is visszakerült hozzánk. Nem kerülhette el figyelmünket, hogy avatásunkkor Európában már háború folyt.
 
A háború kitörésekor Magyarország még közvetlenül nem volt érintve, közvetetten annál inkább. A lengyelek képtelenek voltak ellenállni a hatalmas német túlerővel szemben, nem is beszélve arról, hogy a Szovjetunió keletről behatolt Lengyelországba, és ott jelentős területet foglalt el. A nehéz helyzetben lévő lengyelek közül sokan menekülni kényszerültek hazájukból és Magyarország határt nyitott a számukra. Így többen menedékre találtak országunkban, míg mások hazánkon keresztül áthaladva nyugatra kerültek, hogy felvegyék a harcot ellenségeikkel szemben. Embersége és bátor cselekedet volt ez részünkről. Bátor, mert a németek mindvégig ellenezték a lengyeleknek nyújtott segítséget, nem is szólva arról, hogy Teleki Pál kormánya megtagadta a népet legfelsőbb vezetőség azon igényét, hogy a Wermacht csapata hazánkon keresztül délről támadják meg a lengyeleket.
 
Fél évszázad múltán ismét határt nyitottunk, akkor a keletnémeteknek, akik így akadálytalanul, kockázatmentesen tudtak Nyugatra kerülni. Történelmi esemény volt ez, mert ez volt az első lépés, ami a berlini fal lebomlásához vezetett, melyet a két német állam egyesítése követett. Amikor még avatásunkkor elmondhattuk, hogy Magyarország nem volt érintve közvetlenül a háborúban, egy év múlva más volt a helyzet. Kassa bombázása után Magyarország és a Szovjetunió között hadiállapot létesült, ezzel beléptünk a második világháborúba. Évfolyamunk teljes egésze részt vett ebben, így megismerhettük a háború velejáróit: a pusztítást, a kínlódást, a keserveket, a félelmet, a mentális-fizikai szenvedéseket. Legnagyobb fájdalmunk azon társaink elvesztése volt, akik hősi halált haltak. Büszkék vagyunk rájuk! Büszkék vagyunk hősiességükre, példamutatásukra, és hogy bátran néztek farkasszemet a lehetetlennel is. Elszomorító az, hogy rövid ideig éltek és sokukról azt sem tudjuk, hol vannak eltemetve. 54 hősi halált halt társunknak 1992-ben nevüket örökítő emléktáblát helyeztünk el a Ludovika Akadémia Hősök Folyosóján. De gyászoljuk azokat a társainkat is, akik átélték a háborút és időközben hagytak itt bennünket.
 
Eddig is sokat gondoltunk elhunyt társainkra, ez az összejövetel arra is jó, hogy ezt ismét megtegyük. A háború után néhány társunk elhagyta az országot és a világ különböző helyein élték le további életüket. Csak néhányunknak jutott az a lehetőség, hogy katonai pályán maradjunk, a többségnek polgári foglalkozás után kellett néznie. Miben voltunk azonosak? Abban, hogy mindannyiunknak megvolt a maga keresztje, amelyet a kijelölt úton vinni kellett. A kereszt súlya és nehézsége lehetett különböző, de a kereszt mindannyiunk életének részét képezte. Múltunkhoz hozzátartozik még egy évforduló: évfolyamunk alapéve 1919. Pontosan 90 esztendeje kezdtük el iskolai tanulmányainkat az elemi iskolák első osztályában. Ezzel kezdettét vette az a hosszú tanulmányi út, amelynek vége ez a 75. évforduló, amire most emlékezünk. Most ismét hálát kell mondanunk egykori tanítóinknak, akik hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy ezen a hosszú úton az első lépéseket meg tudjuk tenni. Ennyit a múltunkról.
 
Jelenünkről nem lehet sokat mondani: csak néhányan élünk az évfolyamunkból megöregedve, viselve az időskor mentális-fizikai gondjait, problémáit. Ami pedig a jövőnket illeti, különös illúzióink nem lehetnek, hiszen aligha lehet messze az idő, amikor ismét együtt lesznek azok, akiket 1940. július 4-én avattak. Együtt leszünk egy más dimenzióban és figyelemmel kísérjük hazánk sorsának további alakulását. Ebben nekünk már részünk nem lehet, de most még meg tudjuk fogalmazni az ezzel kapcsolatos vágyainkat, reményeinket. Ha ezt tesszük, optimisták lehetünk. Derűlátásunk alapja az a 20. század, amely a magyarság számára oly sok kínlódást és gyötrődést okozott, de ezeket túléltük és megvagyunk. És ez nagy szó, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy három nagyhatalom szűnt meg mellőlünk: a Monarchia, a hitleri Harmadik Birodalom és a Szovjetunió. Utolérte őket az, ami az eddigi nagyhatalmak mindegyikét: egyik sem élte túl önmagát. De a maroknyi magyarság meg tudott maradni, igaz sok keservek árán. Sokszor sírva, zokogva, félrevert harangok mellett, sokszor megbotolva vagy elesve, de talpra tudtunk állni és megvagyunk. És ha megvagyunk, akkor van jelenünk. Ha van jelenünk, akkor van jövőnk. És ha van jövőnk, akkor meg tudjuk fogalmazni azt a célt, amit a jövőben el akarunk érni. Ez pedig alig lehet más, mint egy széles demokrácián alapuló jóléti társadalom. Ez elérhető, de tudjuk, hogy utódainknak sok nehézséget kell leküzdeni, sok problémát kell megoldani, hogy a kívánt célt el tudjuk érni. Ismerve a magyarság tudását, tehetségét, szorgalmát, akaraterejét, kreativitását, előbb vagy utóbb minden reményünk megvan erre. És ha elértük ezt a célt, akkor utódainak megadatik a mi nemzeti imánk kezdete: az Isten áldotta jókedv és bőség. Ennek megvalósulása reményében köszönöm megtisztelő figyelmüket!"   
 
 
 
Szöveg: Szöőr Ádám
Cimkék: kitüntetések, 2015