Jelenleg 1 bejegyzés található Széchenyi cimkével

A Széchényiek nevét kapta a Ludovika díszterme

    •  dsc1507
    •  dsc0753 2
    •  dsc0761 2
    •  dsc0775 2
    •  dsc0804 2
    •  dsc0821 2
    •  dsc0838 2
    •  dsc0846 2
    •  dsc0868 2
  • Előző
  • Következő

Gróf Széchenyi István születésének napján a Nemzeti Közszolgálati Egyetem teremavató kulturális esttel emlékezett meg a „legnagyobb magyarról” és a Széchényi-családról a Ludovika főépületében. A díszterem a Széchényi család nevét viseli gróf Széchenyi István és édesapja, gróf Széchényi Ferenc, a Ludovika Akadémia egyik bőkezű adományozója után.

A 2016-os évet a Széchenyi Emlékbizottság Széchenyi-emlékévvé nevezte ki, megemlékezve az gróf születésének 225 évfordulójáról. Ehhez az emlékévhez csatlakozott az NKE is, ahol a szemeszter során több rendezvénnyel emlékezNEK meg a munkásságáról. Miért döntött úgy egyetemünk, hogy csatlakozik a Széchenyi életművéről megemlékező eseménysorozathoz? – tette fel a kérdést Prof. Dr. Patyi András. A rektor egy kérdéssel válaszolt a kérdésére: miért ne csatlakozzon az NKE a gróf születésének 225. évfordulójáról megemlékező eseménysorozathoz, hiszen a Széchényi-család hatalmas szerepet vállalt a magyarság fejlődésében, tudományos és kulturális szempontból is maradandót alkotott, hozzájárult a Ludovika Akadémia felépüléséhez és az önálló magyar honvédtisztképzés létrejöttéhez. Ezért is vette fel a Ludovika díszterme a Széchenyi nevet, az apa és fia életműve iránti tiszteletből kétféle írásmóddal: míg a díszterem egyik bejárata gróf Széchenyi István által használt formát, addig a másikon a család által használt Széchényi verziót lehet olvasni. A rektor beszédében Széchenyi Istvánt mint embert igyekezett bemutatni. Előadásában felidézte életútját, naplóbejegyzéseit, feljegyzett személyes kétségeit, Cseh Tamástól és Arany Jánostól is idézve, hogy miért is ő a legnagyobb magyar.

Széchenyi látta, hogy Magyarország léte a tét, amit meg kell mentenie, modernizálni kell az országot – emlékezett meg Széchenyi páratlanul gazdag életművéről Prof. Dr. Horváth Attila. Az NKE intézetvezető egyetemi docense, az Országos Széchenyi Kör és Széchenyi Társaság tagja, úgy véli: az, hogy a magyarság nem veszett el az európai népek tengerének háborúi során, mindenképp Széchenyi nevéhez köthető. Széchenyi komolyan vette apja tanácsait. „Minél magasabb a rang, a tehetség, a gazdagság, annál nagyobb a kötelesség” intelem bemutatja a család küldetéstudatának gyökerét. Horváth Attila kifejtette, hogy Széchenyi életútja során korának egyik meghatározó alakjává vált, akár katonai pályafutására, akár vándortudós életére, akár politikai karrierjére tekintünk. „Tudatosan képezte magát, célja mindig a haza szolgálata volt. A nemzet első közszolgájaként, legnagyobb magyarként szervezte meg az ország modernizációját és önállóságra való törekvését” – összegezte Széchenyi életét.

Ez az egyetem életében egy újabb magasztos pillanat – kezdte pohárköszöntőjét Prof. Dr. Padányi József dandártábornok a Széchenyi Díszteremben, ahol gróf Széchenyi Istvánról 1836-ban Friedrich von Amerling által készített és Johann Ender 1823-as gróf Széchényi Ferencről készült festményeinek reprodukciója került elhelyezésre a Magyar Nemzeti Múzeum jóvoltából.  Az NKE tudományos rektorhelyettese elmondta, hogy gróf Széchényi Ferenc több szempontból is beírta magát a történelembe. Kora közigazgatásának meghatározó alakja volt, főispáni posztokat, majd királyi biztosi pozíciót is betöltött, könyvtárakat és múzeumokat alapított. Míg az apát közigazgatási szakemberként és a művészetek mecénásaként mutatta be Padányi József, addig Széchenyi Istvánról mint katonáról emlékezett meg. „Stratégiáit, döntéseit, fennmaradt huszárcsínyeit mindig átgondoltan és bátran tervezte meg. A sors fintora, hogy egy ilyen első osztályú katona a kapitányi rangfokozatnál nem vitte többre, de így is egy ragyogó életpálya jutott neki”– zárta gondolatait a rektorhelyettes.

Az estély során Duna Művészegyüttes táncosai és a Tarsoly Zenekar idézte fel a gróf korának zenés-táncos hagyatékát a Ludovika Kápolnájában.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Cimkék: Ludovika, Széchenyi, 2016