Jelenleg 2 bejegyzés található Bonum Publicum cimkével

Ez lesz Budapest legszebb egyetemi campusa

    • latvany
    • campus ter 11
    • elso skiccek
    • finta 2
    • finta
    • nke oktatasi 01
    • nke oktatasi 02
    • nke oktatasi 03
    • nke oktatasi 04
    • nke oktatasi 07
    • nke oktatasi 08
    • nke oktatasi 10
    • nke oktatasi 11
    • oktatasi 1
    • oktatasi 2
    • oktatasi 3
    • oktatasi 4
    • oktatasi
  • Előző
  • Következő

Gőzerővel halad a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusának fejlesztése. A tavaly ősszel átadott Orczy Úti Kollégium mellett a most épülő oktatási épület terveit is a Finta és Társai Építész Stúdió készítette. A cég alapítójával, a Kossuth-díjas Finta Józseffel és a szintén alapító, Ybl-díjas Szabó J. Tamással beszélgettünk.


Mindketten elég sok jelentős épület tervezésében vettek részt az elmúlt években, évtizedekben. Mi késztette Önöket arra, hogy egy egyetemi campus létrehozásában is szerepet vállaljanak?

Finta József: Amikor először volt szó arról, hogy részt vehetünk a projektben, a feleségemmel elsétáltunk az Orczy-kertbe. Első alkalommal jártunk ott, és egyből lenyűgözőnek, nagyon jó hangulatúnak találtuk a környezetet, a tóval és a fákkal együtt. Nagyon lelkesen láttunk hozzá a munkához, mivel azt vallom, hogy egy egyetemi campus létrehozásában részt venni egy nagyon jó dolog. Előtte csak egy alkalommal volt részem benne, amikor a Műegyetem informatikai épületét terveztük. A Ludovika Campus esetében mind a kollégium, mind az oktatási épület tervezésekor azt tartottam az egyik fontos kiindulópontnak, hogy az épületeknek megfelelő kapcsolata legyen a város és az Orczy-kert irányába is. Úgy gondolom, hogy ha megvalósul a teljes projekt, ez lesz Budapest legszebb egyetemi campusa.

Szabó J. Tamás: Egy nemrég megjelent újságcikkben azt kérték számon tőlünk, hogy a kollégium épülete miért nem illeszkedik jobban a Ludovika Pollack Mihály tervezte főépületéhez. Ennek az az egyszerű oka, hogy a két épület között ott van a park, és nekünk a tervezéskor elsősorban arra kellett figyelnünk. Az oktatási épület annyiban más, hogy az már közelebb van a Ludovikához, és fel is veszi annak geometriáját.

Az egykori Ludovika Akadémia klasszicista stílusban épült. Reálisan elvárható-e, hogy ezek a stílusjegyek egy 21. századi épületen is megjelenjenek?

Finta József: A mai világban a média egy része azt sugallja, hogy minden, ami régi, az szép, és minden, ami új, az rossz, csúnya. Kétségtelen, hogy a jelenkor építészete nem tud olyan hatásos, egyértelmű üzeneteket megfogalmazni, mint amilyeneket a régebbi épületek tükröznek. De azért a maiaknak is vannak üzeneteik, legfeljebb az emberek nehezebben fedezik fel azokat. Mondhatnám azt is, hogy jó lenne a klasszicizmus idején élni, de most teljesen más világ van, és ezeknek a kihívásoknak kell elsősorban megfelelni.

Szabó J. Tamás: Sok rosszat lehet mondani például a hatvanas évek építészetéről, de az látható minden egyes akkori épületen, hogy tervezőik hittek az értékteremtésben. Sajnos manapság az építészek többségére ez nem annyira jellemző.

Finta József: A nagy építészeti stílusok nem azokban az átmeneti korokban születnek, mint amilyenben most is vagyunk. Ettől függetlenül most is törekedni kell az újra, a jóra. Mi például a Ludovika Campus épületeinek tervezésekor is abból indultunk ki, hogy milyen funkciók, viselkedések, mozgások fognak azokban megvalósulni, és ehhez igazítottuk a tartalmat. Fő szempont volt, hogy a hallgatók ne csak a tanulás, hanem egyúttal a mindennapi életük fontos tereiként tekintsenek az épületekre. Ez a szemlélet különösen igaz volt a kollégium tervezésére.

A tervezéskor mennyire tudták szabadjára engedni a fantáziájukat, és ebben mennyire támogatta Önöket az egyetem?

Szabó J. Tamás: Az egyetemtől mint megrendelőtől egy négyzetméterekre lebontott pontosságú programot és üzleti tervet kaptunk, amely elvileg jelentősen behatárolta a lehetőségeket, hiszen egy adott összegből kellett mindent megvalósítani. Ezeken a kereteken belül azonban lehetett úgy „játszani” a négyzetméterekkel, hogy a lehető legtöbb közösségi teret tudjuk becsempészni a tervbe. Ebben pedig szerencsére tökéletes partner volt az intézmény.

Finta József: Én is úgy érzékeltem, hogy az NKE vezetése teljes mértékben támogatta a koncepciónkat, és kiállt mellette akkor is, amikor próbálták „megnyirbálni” azt. Sajnos ugyanis a közbeszerzéseken legtöbbször az „olcsóság” számít, és kevésbé a minőségi tartalom. Az egyetem szerencsére fontosnak tartotta, hogy ne csak a lehető legolcsóbbak, hanem használhatóak is legyenek az épületeik. Ez a fajta szemlélet ritka manapság.

Említették többször is, hogy szerettek volna minél több közösségi teret megjeleníteni a tervekben. Ezekre miért van szükség?

Finta József: Az egyetem nemcsak a tanulás színhelye, hanem egyfajta otthon is a hallgatók számára. Kellenek tehát olyan terek, ahol társasági életet élhetnek a fiatalok. Ez a kollégium esetében magától értetődik, de az oktatási épületben is meg kellett találnunk ennek a lehetőségét. Ezért épülnek meg azok a pihenőterek, amelyek funkcióik ellátása mellett nagyon szép kilátást nyújtanak majd az Orczy-kertre és az Üllői útra is.

Szabó J. Tamás: Az oktatási épület egy ízig-vérig modern hely lesz, amelynek tervezésénél nem az volt a célunk, hogy mindenféle építészeti bravúrokkal kápráztassuk el az egyetemi polgárokat, hanem a használhatóságot helyeztük a középpontba a közösségi terek esetében is. A Campus térnél pedig sokáig gondolkoztunk azon, hogy az az Orczy-kert kitüremkedése legyen-e, vagy inkább a városi jelleget öltse magára. Végül az utóbbi mellett döntöttünk.

Ha már itt tartunk, ezek az új épületek mennyire illeszkednek a városképbe?

Finta József: Ezt a különböző építési szabályozások alapvetően meghatározzák. Ilyen például, hogy hány százalékát lehet beépíteni a teleknek, vagy milyen lehet az adott területen az épületsűrűség. Ezután jön az igazi játék, amikor az építész felteszi a kérdést: „mi lenne, ha….?” Ez a gyermeki kíváncsiság elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jó építész legyen.

A beszélgetésünk elején említették azt, hogy fontos az épületek üzenete. A Ludovika Campus épületei esetében milyen üzenetekről beszélhetünk?

Finta József: Mindkét épület térbeli üzenete az, hogy a tereiben jól lehet mozogni, élni, továbbá mindkettő szoros kapcsolatot tart az Orczy-kerttel. Emellett elengedhetetlen az is, hogy funkciójukból adódóan legyen egyfajta méltóságuk is az épületeknek, amelyeknek egyértelmű, jól értelmezhető közlekedési struktúrával kell rendelkezniük. Tehát fontos, hogy a lehető legkönnyebben eljussak oda a város valamelyik pontjáról, ne kelljen azon gondolkoznom, hogyan is tudom megközelíteni. Ez a belső közlekedésre is igaz, azaz a campus jelenlegi és majdani épületeinek egymáshoz viszonyított megközelíthetőségére.

Szabó J. Tamás: A Ludovika Campus esetében van egy külső, úgynevezett publikus gyűrű, és van egy belső, általában az egyetemi polgárok által használt gyűrű, amely felfűzi az egyetemi funkciókat. Ennek érdekében például a kollégiumnál a másodlagos bejáratot nem a város, hanem a park felé nyitottuk meg.

A campus építését tiltakozók zaja is kíséri, akik nem igazán nézik jó szemmel a munkálatokat, különösen a fakivágásokat. Igazuk lehet?

Finta József: Amikor az első skicceket megcsináltuk, már akkor is egészben kellett gondolkodnunk. Én azt látom, hogy akik most tiltakoznak, nem érzik azt igazán, mennyivel több lesz ennek a területnek az értéke a beruházással. Mindig azt kell ugyanis nézni, hogy mi az a többletérték, amely a végén keletezik. Én például a József nádor téri fák kivágásával egyáltalán nem értettem egyet, hiszen ott egy mélygarázs építése miatt került erre sor, s ez szerintem nem tekinthető olyan többletnek, amely miatt érdemes volt a fákat kivágni. Itt viszont egy nagyon komplett egyetem születik, amiért megéri ezt az áldozatot meghozni. Budapest legszebb campusa épül a Ludovikán.

Egy építész életében vannak-e olyan tervek, amelyeket még mindenképpen szeretne megvalósítani, és mi az a felkérés, amelyre feltétlenül nemet mondana?

Finta József: Eddig három templomot terveztem, és ezt a sort szívesen folytatnám, de ebben valószínűleg már nem lesz részem. De családi házat is szívesen terveznék, csak sajnos nem volt rá lehetőségem, mert mindig jöttek a nagyobb lélegzetvételű munkák. Most benne vagyunk egy igazán jelentős projektben, a kongresszusi központ megvalósításában a MÜPA melletti parkoló területén. Sajnos már öt éve húzódnak a tárgyalások, és még nem tartunk az engedélyezési terv elkészítésénél sem. Pedig még pénz is van rá, de a bürokratikus folyamatok lassítják a megvalósítást. Börtönt viszont biztosan nem építenék, hiszen annak szellemisége nagyon messze áll tőlem, és nem is igazán mozgatja meg a fantáziámat, ahogy például egy gépjárműgyártó csarnok megvalósítása sem.

Szabó J. Tamás: Én még nem gondolkozom konkrét álmokban, úgy vagyok vele, hogy mindenben meg lehet találni a szépséget és a kihívást. Az biztos, hogy a már említett kongresszusi központ megtervezése életem egyik legjelentősebb munkája lenne.


Szöveg: Szöőr Ádám,
Fotó: Finta és Társai Építész Stúdió


En garde! - egy kis vívástörténet

    • budapest ludovika 1912 uj 2

A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” – hagyta el a kétségbeesett ima egykoron Európa népeinek ajkait. Pedig abban sem volt sok köszönet, amikor a magyarok leszálltak a lóról, s előhúzták szablyáikat. Lovas nemzetként szeretünk magunkra hivatkozni, pedig legalább annyira vagyunk vívónemzet is, leginkább kardos.  A vívásnak az egykori Ludovikán is nagyon fontos szerep jutott.


"Egy nemzetnek sem lenne illőbb és szükségesebb a kardját jól forgatni tudni, mint a magyarnak, mert ami, és amije van, azt ennek köszönheti!" – ezekkel a szavakkal foglalta össze báró Wesselényi Miklós a vívás magyar történelemben betöltött szerepét.

Magyarországon a sportszerű vívás a 19. század elején vált népszerűvé gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós tevékenysége nyomán. Széchenyi javaslatára, majd gróf Keglevich István kezdeményezésére 1825-ben jött létre az első vívást népszerűsítő intézmény Pesti Nemzeti Vivóintézet néven. Ezzel egy időben alakult meg Wesselényi kezdeményezésére Kolozsváron a Kolozsvári Viadal Iskola, s itt működött az első olasz vívómester, Gaetano Biasini.

Az 1848-as szabadságharc bukása után a pesti vívóiskolát feloszlatták. Az iskola egyik legnevesebb mestere később magánvívótermet nyitott, amely a korabeli ifjúság népszerű találkozóhelyévé, a modern vívás kialakulásának központjává vált.

A vívósport közvetlen előzményei a vívóakadémiák voltak. Az első akadémiák Pesten az 1850-es években jöttek létre, majd a későbbiekben megalakult tornaegyletek is felvették programjukba a vívást. Magyarországon 1875-ben alakult meg az első sportegyesület, a Magyar Atlétikai Club (MAC), melynek sportágai közé a vívás is bekerült. 1894-ben szervezték meg az első országos vívóakadémiát.

1925-ben jött létre a mai napig legendás hírű intézmény, a Toldi Miklós Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet, rövidebb nevén a SPOTI. Nagyszerű vívómesterek és vívók egész sora került ki innen működése alatt. Az intézet első parancsnoka Rády József huszár ezredes, aki maga is nagyszerű vívószakember volt. Gellér Alfréd fővívómester a tőrvívás, Borsody László fővívómester a kardvívás szakot vezette. A mesterképzés két évig tartott, a tanfolyamra hivatásos tiszteket és tiszthelyetteseket küldtek. A magyar vívás nagyon sokat köszönhet a rendkívül jól szervezett és kiválóan vezetett SPOTI-nak. Az igen magas színvonalon oktató vívómesterek további nagy tudású vívómestereket képeztek.

A magyar kardvívósport a 19. század végén, a 20. század elején kezdett bemutatkozni a nemzetközi színtéren, és gyakorlatilag az 1908-as olimpián kezdődött el az a magyar sikersorozat, amely egészen 1964-ig tartott. Mint mondják, olimpián magyar kardvívót csak magyar kardvívó tudott legyőzni.

A magyar vívás történetében több ún. aranykorszakot szoktak megkülönböztetni. A legjelentősebb és legtöbb eredményt hozó az ötvenes évek első felére esik, amikor addig soha nem látott tömegek kapcsolódtak be a sportágba tehetségkutató tanfolyamok, egyesületi toborzások, iskolai oktatás révén.

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye volt az 1945 előtti Magyarországon. A Ludovika Akadémián mindvégig nagy gondot fordítottak arra, hogy a katonai szakmai tudáson kívül a hallgatók általános műveltségét és testi ügyességét is fejlesszék. Fontos volt a rendszeres művelődés és önképzés, ennek érdekében jött létre a Ludovikán a Levente-kör, amely lehetőséget biztosított a tagoknak az iskolában és az akadémián szerzett ismereteik bővítésére. Itt elsősorban szellemi és művészi tevékenységek folytak: volt irodalmi, nyelvgyakorló, hadtudományi, képző- és iparművészeti, fényképészeti, műszaki, repülő-, ének- és zenecsoport. A hallgatók önként döntöttek arról, hogy melyik csoportba járnak, de több csoport látogatása volt inkább a jellemző.

A Levente-körrel egy időben, 1920 februárjában alakult meg a Ludovika Akadémia Sportegylet, a LASE, amely a hallgatók testi ügyességének fejlesztését tekintette feladatának: „Az egyesület alapszabályai azt tűzik ki célul, hogy az akadémikusok a sport minden ágát fokozott mértékben műveljék, és oly mértékben sajátítsák el, hogy később a csapatnál, valamint az egyesületekben a nemzeti szellemben folyó testedzés lelkes és tevékeny zászlóvivői lehessenek. Szükséges tehát olyan fiatal tisztikar nevelése, amely lehetőleg az összes sportágakat ismeri, kedveli és gyakorlatilag is tudja, úgyhogy a sportot az életben majd nemcsak önmaga folytatja, hanem oktatni is tudja.”

A LASE keretén belül tehát számos sportszakosztály működött, ezen belül is kiemelt helyen kezelték a vívást, a lovaglást, valamint a lövészetet.

Az akadémiai testnevelés célja az volt, hogy minden akadémikus olyan általános testi kultúrára tegyen szert, amely a hadifáradalmak elviseléséhez megfelelő edzettséget biztosít. Nagy hangsúlyt fektettek az összetartozást erősítő csapatversenyekre is. Nem volt akkor az országnak olyan intézménye, ahol a szellemi, a lelki és a fizikai nevelés olyan összhangban lett volna, mint a Ludovikán. Minden akadémikusnak tudnia kellett vívni, tornázni, lovagolni, célba lőni, úszni és atletizálni. Már az első évektől kezdve komoly eredményeket értek el a Ludovika sportolói különböző sportágakban meghirdetett országos versenyeken.

A kiemelt sportágként kezelt vívást számos neves vívómester oktatta. 1898 és 1902 között a Ludovika fővívómestere Báró Bothmer Jenő huszárkapitány volt. Őt követte Leszák Károly ezredes, aki az osztrák-magyar katonai vívó- és tornatanár intézetben tanult, segédvívómestere Borsody László volt. 1920-ban, Leszák nyugdíjba vonulását követően Borsody Lászlót nevezték ki fővívómesternek. Neve különösen fontos a magyar vívástörténetben, ugyanis ő volt a magyar oktatási módszertan megújítója: tökéletesítette a támadó és védő mozdulatot, taktikai szempontból bevezette a hátralépést, könnyedebbé tette és felgyorsította a lábmunkát, valamint a kard különböző pozíciójában különböző fogásokat vezetett be. Mindvégig különös hangsúlyt helyezett a stratégiára és taktikára.

A vívás hagyománya és a vívás iránti érdeklődés a Ludovika Akadémia jogutód intézményeiben máig megmaradt. A Magyar Vívó Szövetség tagszervezeteként Tiszti Vívóklub jött létre 1992-ben, amelynek célja a tiszti vívóhagyományok újjáélesztése. 1993 februárjában kezdte meg tevékenységét párbajtőr szakágban a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán kialakított vívóteremben, 2008-tól pedig a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus ad otthont a ma már az NKE Sportegyesület szakosztályaként működő Klub edzéseinek és rendezvényeinek. A vívó szakosztály elsődleges célja a vívás megismertetése a honvédtiszt-jelöltekkel, valamint a magyar és tiszti vívóhagyományok ápolása. A sportolók nevelése, sportszakmai felkészítése mellett a klub feladatának tekinti az utánpótlás neveléséről történő gondoskodást is. Fontos továbbá a rendszeres edzési, versenyzési lehetőség biztosítása, a szakosztályok közösségi életének szervezése és a működési feltételek javítása.


 Szöveg: Búzás Beáta