A Ludovika Akadémia Rövid Története

Az 1790/91. évi országgyűlés volt az első, amelyen a magyar tisztképzés létrehozására a dunai kerületek határozatban mondták ki: „A katonai nevelés előmozdítására nemzeti hadi-iskolát állítanak a nemes ifjúság részére, hol elméleti és gyakorlati képzést nyerhet, a neustadtihoz hasonlót. Ezt Budán állítják fel és a megyék az alapítványhoz való járulásuk arányában, ajánlhatnak oda nemes ifjakat.”

    • tisztavatas

Egészen az 1808. évi országgyűlésig kellett várni, amíg végül az uralkodó hozzájárulását adta egy magyar tisztképző akadémia felállításhoz. Október elsején az alsótábla 68 és a felsőtábla 67 követe 500 200 rénes forintot ajánlott fel „a Növendék Ifjúságnak katonaságra való készítésére, és az úgynevezett katonai Academiára”. Két nappal később, I. Ferenc király felajánlotta a „Váci régi Theresiana Akadémiának épületét” és a királyné, a rendektől kapott koronázási ajándéknak (500 000 Rft.) egy részét: 50 000 forintot. Október 4-én a király jóváhagyta, hogy „az Országban oly Akadémia állitatthasson, amelybe főképpen hadi tudományok taníttassanak” és a királynő beleegyezett, hogy azt elnevezzék „Ludovicea”-nak. Megszületett a magyar katonai felsőoktatás történelmi jelentőségű első törvénye: az 1808. évi VII. törvénycikk a katonai Ludovika-akadémiáról.  Ez mondta ki, hogy az ország védelmi ügye nemcsak a jelen idő, hanem a jövendő korok feladata is, ezért fiaik és utódaik nem csak erővel, hanem annál hathatósabb tudománnyal is tudjanak a hazáért harcolni.

    • akademikusok 1907

Az első felelős magyar kormány és hadminisztériuma feladatkörében kiemelten szerepelt a több mint fél évszázada húzódó „Ludoviceum” létrehozása. Már osztrák katonai megszállás alatt, 1849. január 7-én, vasárnap, Petzelt József alezredes, aligazgató a Magyar Hadi Főtanodát ünnepélyesen megnyitotta. A megszálló osztrák katonai és a kollaboráló civil hatóságok 1849. január 17-én jogilag elismerték, hogy – bár nem Magyar Hadi Főtanoda néven, hanem pesti Ludoviceum Országos Katonai Akadémia létezik, működését mégis betiltották. A főtanoda felszerelését lefoglalták, épületét katonai kórházzá alakították át.

A magyar nemzeti tisztképzés tényleges megindulását az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés tette lehetővé, egyben elkerülhetetlenül szükségessé. A létrejövő régi-új birodalomban Ausztria és Magyarország már egyenrangú fél volt, melyet a birodalmi haderő szervezetének is tükröznie kellett. A véderőről 1868-ban elfogadott XL. törvénycikk ennek megfelelően határozta meg a haderő részeit: a birodalmi közös hadsereg mellett megjelent az osztrák Landwehr és a magyar honvédség is. A törvény egyúttal bevezette az általános véd- és hadkötelezettséget. A Ludovikáról az 1872. évi XVI. törvénycikk a következőképpen rendelkezett: „Az 1808. évi VII. […] törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai tanintézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel és Ludovika Akadémia nevet fog viselni. Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk továbbképeztetni.”

 
A Ludovika Akadémia első igazgatója Móricz Sándor ezredes volt, az oktatói kart tisztek és polgári tanárok alkották. Az intézményben szolgáló tisztek számára a kezdetektől számítva nem csupán az oktatás jelentett nagy kihívást, hanem úttörő szerepet kellett játszaniuk a magyar katonai irodalom megteremtésében: „a hadi tudományok magyar nyelven való rendszeres művelésében”.
 
Az 1883. évi XXXIV. törvénycikk megszületésével új időszak kezdődött a magyar tisztképzés történetében, az akadémia ténylegesen is katonai nevelőintézetté vált. Igaz, ekkor még a közös hadseregben már működő hadapródképző intézményekkel egyenrangú, középfokú iskola volt.
    • ludovika akademia foepulete
Nagy változás következett be 1895. szeptember 1-jétől, amikor is Csesznák Benő ezredes vette át az intézet vezetését. Ő nagyobb hangsúlyt helyezett arra, hogy a növendékek elsajátítsák a társasági élet és társasági kapcsolatok normáit is.
 
A Ludovikán folytatott magas szintű oktató-nevelő munka és a haderő létszámának folyamatos növelése tette lehetővé, hogy 1897-re a Ludovika Akadémia valóban a nevének megfelelő, a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémiával egyenrangú, felsőfokú tanintézetté váljon. Az uralkodó által szentesített XXIII. törvénycikkel vált végre olyan szintű tanintézetté a Ludovika, amilyennek az alapítványtevők és – kilencven évvel korábban – 1808-ban a törvényalkotók megálmodták. Az akadémia átalakításával megváltozott a képzés célja is. Olyan tiszteket kívántak kibocsátani, akik akár vezérkari szintű szolgálatot is képesek ellátni, tehát a hadtudományi ismereteket – elméletileg és gyakorlatilag egyaránt – mélyebben, alaposabban elsajátítják.
 
A tanulmányi munka értékelésére tanévenként kétszer került sor február és június hónapban. Az itt elért eredmények alapján évfolyamsorrendet határoztak meg. A nem megfelelően vizsgázókat a hadügyminiszter elbocsátotta, illetve áthelyezhette hadapródiskolába. A képzés rendszere ettől kezdve 1918-ig alapvetően nem változott.
 
A vesztes háború és forradalmak pusztítása után újra kellett gondolni a katonai képzés rendszerét, és el kellett helyezni egy újjáalakuló nemzeti haderő keretein belül.
 
 A honvédelmi miniszter már 1919. augusztus 25-én kinevezte a Ludovika Akadémia parancsnokának Révy Kálmán vezérkari alezredest. Majd a stabilizálódott belpolitikai helyzet hatására a honvédelmi miniszter már szeptember 18-án elrendelte, hogy a Ludovika Akadémia újra kezdje meg működését. Intézkedett továbbá arra is, hogy az akadémikusoknak a Tanácskormány ideje alatti tevékenysége igazoló eljárás alá kerüljön
 
A képzés megindulásától kezdve Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg főparancsnoka kiemelt figyelemmel kísérte a Ludovika működését. Ezt a kitüntetett figyelmet bizonyítja az a tény is, hogy a június 24-én történt ellenforradalmi tevékenység miatt a harmadéves hallgatókat akadémikus alhadnagyokká léptették elő. Hasonló gyakorlat sem az akadémia korábbi, sem későbbi történetében nem fordult elő. 1919. december 17-én az akadémia parancsnoka 86 tanárról és 398 akadémikus hallgatóról tett jelentést a miniszternek. A várható trianoni hatások kivédésére már 1919-ben megkezdődtek az előkészületek, az akadémia négy évfolyamos főiskolai rendszerű intézménnyé való átalakítása érdekében.
    • emlektabla avatas
Közben gondos és minden részletre kiterjedő előkészítő munka folyt, amelynek eredményeként Belitska Sándor honvédelmi miniszter 1921 augusztusában terjesztette a nemzetgyűlés elé a tisztképzés új rendszerére vonatkozó tervezetét. A javaslat az 1922. évi X. törvénycikkben emelkedett törvényerőre, egyidejűleg hatályát vesztette a honvéd nevelő- és képzőintézetekről szóló 1897: XXIII. törvénycikk.
 
A törvény, alaptörvénynek tekinthető, amely Trianon után az alapfokú tisztképzés kereteit az új lehetőségekhez igazította. Talán legfontosabb rendelkezése a következő volt:
 
„A Ludovika Akadémia négy évfolyamú katonai főiskola.”
 
Az 1922-ben elkészült, intézményre vonatkozó „Szervi határozványok és szolgálati utasítás” egyértelművé tette, hogy a Ludovika Akadémia a honvédségen belül önálló szervezet, amely tiszti és tanári karból, akadémiai hallgatókból, intézeti személyzetből és az intézményhez rendelt lóállományból áll össze.
 
A mennyiségi igények kielégítése céljából, a kormányzó 1928. július 28-ai legfelsőbb elhatározása alapján, a honvédelmi miniszter elrendelte a Pécsi Zrínyi Miklós főreáliskolának az 1928/29-es tanévvel kezdődően tisztképző főiskolává való átalakítását. Rendeltetése alapvetően megegyezett a Ludovika Akadémiáéval, olyannyira, hogy annak szervi határozványait is egy az egyben átvette.
 
A tanulmányi tagozódásban, 1930-ban következett be jelentős változás. Ekkor megszüntették a tanulmányi csoportokat és az egyenlő kiképzést kívánó fegyver-, illetve  csapatnemeket három szakcsoportba osztották be:
 
I. Szakcsoport: gyalogság, lovasság, vonat- és gépkocsizó csoport;
 
II. Szakcsoport: tüzérségi és híradócsoport;
 
III. Szakcsoport: műszaki csoport.
 
A képzés fejlesztés eredményeként, az 1939/40-es tanévtől kezdődően már három katonai akadémián folytatódott a képzés:
 
1. a m. királyi honvéd „Ludovika” Akadémián a gyalogság, lovasság és tüzérség;
 
2. a m. királyi „Horthy Miklós” honvéd Repülő akadémián a légierő;
 
3. a m. királyi „Bolyai János” honvéd Műszaki akadémián a műszaki vonatkozású fegyvernemek és csapatnemek, valamint a csendőrség tiszti sarjadékának kiképzése.”
    • ludovika gyuru 1941
A háborúba való belépés után (1941. április 11.) a képzési idő évről évre csökkent, igaz a csapatgyakorlatok jelentősége felértékelődött.
 
1943-ban még a Ludovika Akadémia Nagyrétjén ünnepélyes keretek között avatták hadnaggyá a Ludovikán végzetteket, de egy év múlva, az utolsó hivatalos tisztavatáson, (1944. augusztus 20-án), a Bolyai Akadémia alakuló tere adott otthont mindhárom akadémia összevont avatási ünnepségének. A légi veszély miatt este hatkor tartott rendezvény már nélkülözött minden komolyabb reprezentációt is.
 
A Ludovika Akadémián mindig nagy gondot fordítottak a hagyományápolásra. Mátyást király emlékét, Zrínyi Miklós tetteit, 1848 emlékeit éppúgy haladó hagyományként őrizték, mint napjainkban, de őrizték az első világháborúban elesett Ludovikások emlékét is. 1930-ig az évzáró ünnepélyeken korabeli jelmezekben történelmi csatajeleneteket mutattak be, amelyek témájában azonban a revízió gondolata mindig jelen volt. Kiemelt eseménysorozatot jelentett még a 100 napos ünnepségek rendszere.
 
Fotók: Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest